Nyolc dolog, amiért hálás vagyok
Néhány napja rettenetes élményben volt részem: este hazafelé mentem a gyerekekkel, amikor egy kereszteződésben a semmiből feltűnt egy óriási sebességgel száguldó autó, amikor a zebrán mentem át a gyerekekkel. Még akkor sem fékezett, amikor a reflektorai ránk vetültek, csak úgy száguldott felénk, hiába volt neki piros a lámpa. Iszonyatos nagyot ugrottam, magammal rántva a gyerekeket, egymás hegyén-hátán landoltunk a járdán, az autós meg elhajtott.
Csak pár másodperc volt az egész, de úgy éreztem, lepergett előttem az életem. A gyerekek is nagyon megijedtek, napokig ez volt a téma nálunk. Nekem a halálfélelmen és a mérhetetlen dühön túl az is eszembe jutott, hogy hálásak lehetünk, amiért túléltük. Ezzel együtt napokig úgy jártam az utcán, mint egy megriasztott őzike, és alig mertem átmenni a zebrákon.
Aztán úgy döntöttem, így nem lehet élni, erőt kell vennem magamon. Ezekben a napokban minden apróság feltűnt, ami örömet okozott. Olyan dolgokra csodálkoztam rá, amik mellett nap, mint nap elmegyünk, pedig, ha odafigyelnénk, jobbá tehetnék a napunkat. Például, hogy valaki előreengedett a sorban, hogy pont akkor jött a busz, amikor a megállóba értem, hogy újraadják a kedvenc sorozatom a tv-ben. Így arra gondoltam, annak érdekében, hogy egy kicsit jobb színben lássam a világot, összegyűjtöm, mi mindenért lehetek hálás az életemben.
1, a családomért, akikre mindig számíthatok (és erre akkor is emlékeznem kell, amikor éppen kiborítóak.)
2, a testi-lelki egészségemért (ok, lassan kéne egy új szemüveg, és hát a térdem határozottan recseg, de legalább van :).)
3, a nagyon-nagyon otthonos otthonunkért (na jó, egy porszívózás nem ártana…)
4, az apró luxusokért a hétköznapokban: hosszú fürdőzés a kádban egy nehéz nap után, habos kávé vasárnap reggel az ágyban fogyasztva, egy jó kis melegedés a szoláriumban, vagy hosszú egy séta a hegyen
5, az ünnepekért, amik megszakítják a hétköznapokat, különleges színt visznek az életünkbe.
6, a munkámért – talán ez elég furán hangzik, de annyi embernek nincs munkája, én pedig még szeretem is az enyémet
7, a barátaimért (akikkel, sajnos sokkal ritkábban találkozom, mint szeretnék)
8, azért, hogy lehetőségem van másoknak segíteni – akár úgy, hogy adományt küldök a rászorulóknak, akár úgy, hogy vigyázok egy egyedülálló anyuka gyerekeire, amíg elmegy fodrászhoz, vagy ételt viszek az utcánkban lakó néninek, akinek néha már hó közepén elfogy a nyugdíja.
Ez persze mindenkinek más és más, de néha jó megállni és végignézni, mi minden jó van az életünkben. Ti miért vagytok hálásak?
Csak pár másodperc volt az egész, de úgy éreztem, lepergett előttem az életem. A gyerekek is nagyon megijedtek, napokig ez volt a téma nálunk. Nekem a halálfélelmen és a mérhetetlen dühön túl az is eszembe jutott, hogy hálásak lehetünk, amiért túléltük. Ezzel együtt napokig úgy jártam az utcán, mint egy megriasztott őzike, és alig mertem átmenni a zebrákon.
Aztán úgy döntöttem, így nem lehet élni, erőt kell vennem magamon. Ezekben a napokban minden apróság feltűnt, ami örömet okozott. Olyan dolgokra csodálkoztam rá, amik mellett nap, mint nap elmegyünk, pedig, ha odafigyelnénk, jobbá tehetnék a napunkat. Például, hogy valaki előreengedett a sorban, hogy pont akkor jött a busz, amikor a megállóba értem, hogy újraadják a kedvenc sorozatom a tv-ben. Így arra gondoltam, annak érdekében, hogy egy kicsit jobb színben lássam a világot, összegyűjtöm, mi mindenért lehetek hálás az életemben.
1, a családomért, akikre mindig számíthatok (és erre akkor is emlékeznem kell, amikor éppen kiborítóak.)
2, a testi-lelki egészségemért (ok, lassan kéne egy új szemüveg, és hát a térdem határozottan recseg, de legalább van :).)
3, a nagyon-nagyon otthonos otthonunkért (na jó, egy porszívózás nem ártana…)
4, az apró luxusokért a hétköznapokban: hosszú fürdőzés a kádban egy nehéz nap után, habos kávé vasárnap reggel az ágyban fogyasztva, egy jó kis melegedés a szoláriumban, vagy hosszú egy séta a hegyen
5, az ünnepekért, amik megszakítják a hétköznapokat, különleges színt visznek az életünkbe.
6, a munkámért – talán ez elég furán hangzik, de annyi embernek nincs munkája, én pedig még szeretem is az enyémet
7, a barátaimért (akikkel, sajnos sokkal ritkábban találkozom, mint szeretnék)
8, azért, hogy lehetőségem van másoknak segíteni – akár úgy, hogy adományt küldök a rászorulóknak, akár úgy, hogy vigyázok egy egyedülálló anyuka gyerekeire, amíg elmegy fodrászhoz, vagy ételt viszek az utcánkban lakó néninek, akinek néha már hó közepén elfogy a nyugdíja.
Ez persze mindenkinek más és más, de néha jó megállni és végignézni, mi minden jó van az életünkben. Ti miért vagytok hálásak?
